Fél évszázad telt el – A II. Vatikáni zsinat nyitott kérdései és távlatai

A Lateráni Egyetemhez 34 teológiai felsőoktatási intézet kapcsolódik: egyeseket affiliáltak, vagyis egyes képzéseikben működnek velük együtt, másokat „aggregált” intézetként tartanak számon, tehát kihelyezett szervezeti egységként működnek. Az Egyetem arra törekszik, hogy a szerződéses kapcsolat túllépjen az adminisztratív kereteken. Ezért elsősorban tanulási, specializációs lehetőséget kínál a kisebb intézetek hallgatóinak, másrészt konferenciák és szakmai tanácskozások útján az oktatók továbbképzéséhez is hozzájárul.

Az idei konferencián főként szisztematikus teológiai és történeti jellegű előadások követték egymást, amelyek a II. Vatikáni zsinat maradandó jelentőségét igyekeztek mélyebben feltárni. Az előadók a szenthagyomány-szentírás, a primátus-kollegialitás, a vallásszabadság és a nem keresztény vallásokkal való kapcsolat, az ökumenizmus kérdésköreit, végül a zsinat belső munkája és a médiavisszhang összefüggéseit vizsgálták. A zsinat ötven esztendővel ezelőtt olyan meglévő nehézségeket tárt fel, amelyeknek megoldása bizonyos esetekben a mai napig sem zárult le, további dogmatikai, esetenként akár jogi reflexiót is követel.

A szervezők munkahipotézisét Lubomir Žak, a teológiai kar dékánhelyettese fogalmazta meg: a zsinat nemcsak „esemény” volt, és elsősorban nem is új tanítást akart adni, inkább új „stílusban” kívánt szólni, az egyházra és ugyanakkor a világra tekinteni. Mint Giuseppe Lorizio fundamentál-teológus elmondta, a zsinatot egyesek ugyan azzal vádolják, hogy számos gondot okozott, a valóság azonban sokkal inkább az, hogy nem a zsinatból születtek gondok, ez inkább szembenézni igyekezett a meglévő nehézségekkel, feltárta a feszültségeket, amelyeket lehetőség szerint orvosolt is.

A zsinat időszakára, munkamódszerére, hátterére és hatására való reflexió érdekes, máig „izgalmas” történeti jellegű megfigyelésekre ad okot. A Lateráni Egyetem keretében működő, Philippe Chenaux vezette „II. Vatikáni zsinat Kutatóközpont” birtokában számos olyan kézirat és feldolgozatlan anyag található, amelyek alapos megismerése még sokban gazdagíthatja a zsinat folyamatainak megértését. A zsinat történetének és kijelentéseinek vizsgálata ugyanakkor nyilvánvalóan több, mint szellemi ínyenckedés. A zsinat teológiai megfogalmazásai – főleg a Dei Verbum, a Lumen Gentium, egyes pontokon a Gaudium et Spes kijelentései – mára önálló életet élnek. Jelentésüket ma újra azért kell felfedezni, hogy tartalmuk gyümölcsöző módon jelenhessen meg a mai igehirdetésben, az egyház és világ mai kapcsolatában. Tágabb értelemben ez is része a „folytonosság hermeneutikájának”, amelynek fontosságára még XVI. Benedek emlékeztetett.

A konferencia jó értelemben „római szellemiséget” sugárzott. Érezhető volt a meghatározó XX. századi teológusok iránti érdeklődés, de születni látszik egy önálló és termékeny új olasz iskola is. Olyan közösség alakult ki a résztvevők között, amely örvendezve táplálkozik a szellemi kincsekkel, de igyekszik a gyakorlati kérdések megválaszolására is. A következő ilyen találkozóra a IV. Lateráni zsinat 800. évfordulóján, 2015. november 30. és december 1. között kerül majd sor.