Német nyelvtanulás Heiligenkreuzban

            Nem csupán egyszerű hétvégi kiruccanásról volt szó, nem is pusztán valamiféle jutalom kirándulásról. A növendékek német nyelvi tudásának fejlesztése volt a cél, hogy majd jól felkészülve, idehaza nyelvvizsgát tehessenek. Számtalan élménnyel gazdagon, és új tapasztalatokkal felvértezve tértek vissza. Sankó Szabolcs számol be élményeikről, a fotókat pedig Váradi Kristóf készítette.

Az első élményünk természetesen a megérkezéshez kapcsolódik. Egy szép, napsütéses, ragyogó napon érkeztünk a kolostor szerzetesei közé. A helyszín nem volt teljesen ismeretlen – legalábbis kívülről nem – hiszen korábban már egy kirándulás alkalmával, bár futólag, de jártak errefelé a főiskola hallgatói. Mégis az eligazítás érdekében, az odalátogató tömeg sokaságából – amely szinte mindennapos volt – próbáltunk azonnal kiszúrni egy szerzetest, aki talán útbaigazít minket. Így botlottunk bele az alperjelbe (sub prior), akiről akkor még csak nem is sejtettük, hogy ki is ő valójában, és hogy a későbbiekben még többször is segítségünkre lesz. Bernát atya azonnal átkarolt minket, s a természetes, énjéből fakadó kedves mosolygás közepette bevezetett a templomba, ahol éppen a zsoltárok déli imádkozására készültek a jó atyák. Az események kezdtek felgyorsulni, és a valóban átimádkozott falak között (881 éves kolostor) egyre inkább átadtuk magunkat a hely légkörének, amely bárkit egészen el tud varázsolni. Az első pár órában-napban olyan impulzusok értek minket, egyrészt a hely már említett mély benső kisugárzása miatt, másfelől pedig a szerzetesek igazi nyitottsága és vendégszeretete által, hogy az valóban egy életre szóló emlék maradhat számunkra, és persze más odalátogató számára is.

Nem is kellet sokat várni a következő meglepetésre, mert amikor az ebédlőbe beléptünk, a szánk is tátva maradt. Már maga a művészi szépség is tetszetős volt, de még inkább magyar szívet melengető a felirat: „Bona nobis in Hungaria fundata”. Majd pedig a kolostort támogató királyainkról (Imre király, II. András, IV. Béla, I. Károly, azaz Károly Róbert és II. Lajos) készült freskók sorozata a mennyezeten. Ezt a meglepetést betetőzte, hogy épp ott tartózkodásunk első hetén, egykori királyunkért, II. Andrásért és feleségéért mutattak be szentmisét. De honnét is ez a sok magyar vonatkozás? Számos királyunk a kolostor támogatója volt, többek között földekkel, de más anyagi juttatásokkal is – mesélte el később egy ott élő magyar nővér, Mihályi Rozina. Ő újságolta el azt is, hogy nagyon sok magyar kapcsolat van még, melyekről a különböző fennmaradt iratok és levelek beszámolnak, csak sajnos nincs, aki azokkal komolyabban foglalkozna. A jámbor szerzetesek tehát mindig megemlékeznek támogatóikról és jótevőikről imáikban, valamint évente egy szentmisét mutatnak be értük. Egyébként általában minden imádságukat latinul végzik, kivétel a szentmise, amit néha német nyelven is bemutatnak, de zömében azt is inkább latinul. Viszont ha már a történelemnél járunk, tegyünk egy kis kitekintést Heiligenkreuz történetére.

A kolostort, mint már fentebb írtuk, 881 évvel ezelőtt alapították. Az alapítást III. Lipót fia, Ottó esdette ki apjánál. Ottó később maga is szerzetesnek ált, majd egészen a Freisingi püspökségig vitte. Ereklyéi a templom főoltára alatt találhatók. Heiligenkreuz település, amely a kolostor mellett semmi említésre méltóbbal nem rendelkezik, nevét a III. Lipóttól kapott Szent Kereszt ereklyéről kapta. Ezt az ereklyét a templom mellett épült kápolnában őrzik, s Szent Kereszt felmagasztalásnak napján van ünnepe, amikor is számtalan zarándok ellátogat oda. A templom a ciszterek egyszerűségében lett felépítve, mégis számtalan szimbólumot rejt magában. Így például a főbejárat, azaz a nyugati kapu feletti három ablak, amelyekkel a Szentháromság titkát kívánták az építőmesterek kifejezésre juttatni, szimbolizálni. Három ablak, azaz három isteni személy, de egyetlen fény, vagyis egy Isten. Nem utolsó soron a templom ablakai egy rekorddal is büszkélkedhetnek. Itt található ugyanis a legtöbb összefüggő motívumokat és alakokat ábrázoló színes gótikus ablak Európában, melyek közül egy éppen Szent László királyt ábrázolja, bár nem tudni, hogy pontosan miért. A szerzetesek életét a történelem folyása sokszor megnehezítette, de a templomot soha nem tudták teljesen elpusztítani. Pusztított ott a török, de Hitler is célba vette, és művészeti iskolát akart a templom és a rendház helyén létrehozni. A szerzeteseket pedig azzal kívánta elüldözni, hogy egy utat építettek volna a kolostor fölé, amelynek hangzavara miatt megkeseredve elmenekültek volna. Viszont Isten kegyelméből és a szerzetesek hitének – mégoly buzgó imájának köszönhetően – végül is minden fennmaradhatott az utókor számára. A szerzetesi élet különösen is új és dinamikus fejlődésnek indult a 60-as 70-es évek környékén, amikor Isten szolgája Karl Braunstorfer a rendbe került, s csakhamar, mint nagy reform apát mutatkozott meg, már a zsinat szellemét képviselve. Munkájának ma is sok gyümölcse érezhető. Itt ildomos megemlíteni, hogy a rendnek több magyar származású apátja is volt, akiknek szintén sok fejlesztés, építés, felújítás köszönhető. Ma 86 szerzetes tartozik a kolostorhoz, a javarésze ennek a kolostorban él, viszont néhányan, főként az idősebbek, a plébániákon teljesítenek szolgálatot.

Az egyik legnagyobb tapasztalat a számunkra, talán a számos kultúrából érkező szerzetesekkel, papnövendékekkel, valamint atyákkal való beszélgetés és vélemény csere volt. Találkozhattunk itt afrikai, nigériai, vietnámi, finn, cseh, indiai, ukrán, francia és német fiatal növendékekkel, és egy jó humorral megáldott Srí Lankai atyával is. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy a szerzetesek életében részt vehettünk, szinte azonosulhattunk életformájukkal. Talán azt gondolnák sokan, hogy a „színfalak mögé” tekinthettünk, de ez így nem teljesen igaz, mert ezek a szerzetesek a legcsekélyebb mértékben sem színészkednek. Egyszerű és őszinte életet élnek! Ahogy az egyik testvér mondta: számukra az imádság nem kötelesség, hanem az élet. Természetesen az egyes szerzetesek munkásságával is megismerkedhettünk, így például egy művész szerzetes, Rafael testvér alkotásait is megtekintettük, személyes körbekalauzolásával.

Nagyon impozáns a XVI. Benedek Filozófiai és Teológiai Főiskola is, amelyben a főiskola rektora, Karl Wallner atya vezetett körbe minket. A főiskola nagy építkezésnek és fejlesztésnek indult az utóbbi években, és a Szentszéktől különleges támogatást is élvez XVI. Benedek pápa barátsága révén, aki nem kevés úgynevezett „startcsomaggal” volt szíves megsegíteni a munkálatokat. Benedek pápa barátsága Heiligenkreuz iránt még teológiai tanár korából ered, amikor is többször ellátogatott oda. Legutóbb pedig már pápaként 2007-ben, melynek emléket állít egy erkély, ahonnan a zarándokok sokaságát apostoli áldásában részesítette. Az iskola modern épületét minél korszerűbb tantermekkel, felszerelésekkel és egy valóban nagyszabású, több százezer kötetes könyvtárral tervezik tovább fejleszteni. Ezen kívül már most van egy igen jól ellátott és hasznos stúdiójuk, ahol interjúkat valamint az iskola ismeretét terjesztő filmeket, reklámokat készítenek, és állandó műsort is terveznek.

A lényegről, a német tanulásról még nem is szóltunk! Hiszen minden ismeretszerzés és tapasztalatgyűjtés mellett a legfontosabb az volt, hogy eredményeket, fejlődést érjünk el a német nyelv területén. Ebben, a sok szabad beszélgetésen, ismerkedésen kívül segítségükre volt az úgynevezett „Intensivkurs”, ami nevéhez méltónak bizonyult. Tulajdonképpen egy 12 személyből álló csoport tagjai lehettünk, és végül is jó eredményekkel helytállva zártuk a nyelvi megmérettetést.

Végül nem marad más hátra, minthogy mindezért a jóért hálát adjunk Istennek, és mindenkinek, aki lehetővé tette számunkra. Minden kedves Olvasót pedig buzdítunk arra, ha teheti, látogasson el a Heiligenkreuz-i szerzetesek közösségébe, mert ott valóban találkozhat a „Szenttel”.