Kirándulás

Sankó Szabolcs beszámolója

Idén tervbe vettük, hogy felfedezzük – már amennyire három nap engedi – főként a felvidéki magyarság kincseit. Utunkról temérdek élménnyel gazdagon, és új információkkal is elhalmozva tértünk vissza. Csütörtök reggel nagy lelkesedéssel indultunk útnak. Első állomásunk Nádszegen volt, ahol a helyi plébános, Simek Sándor atya fogadott minket. Deákiban a templomot és az egykori rendházat tekintettük meg. Érdekessége, hogy a templom fölött egy rendház épült. Egy ideig itt őrizték a Pray-kódexet és itt használták, bár nem itt keletkezett. További utunk Nyitrára vezetett. A székesegyház mellett különleges volt a kincstár, ahol gyönyörű szép ötvös munkák, remekművek láthatók. Kiemelkedett egy gyönyörű 17. századi evangéliumos könyv. Itt van Könyves Kálmán alapító levele is, amelyre rektor úr hívta fel a figyelmet – egy tapasztalatlan látogató talán nem is veszi észre a kincstár egy eldugott részében.

Ezután elérkeztünk a nap fénypontjához, Nagyszombathoz, ahol szálláshelyünk az érsekségen volt. Kiss Róbert helynök atya vezetésével városnézésre indultunk. Elámultunk az európai viszonylatban is igen értékes mai székesegyházon, egykori jezsuita templomon, a szép, barokk főoltárral. Meg kell említeni a korábbi székesegyházat is, ahol a győrihez hasonló, könnyező Szűzanya-kegyképet tisztelnek.

A kirándulásunk második napján hosszabb útra indultunk, mégpedig két bányavárost vettünk szemügyre, Körmöcbányát valamint Selmecbányát. Útközben még egy „ékszerdobozt” tekintettünk meg, mégpedig a Garamszentbenedeki templomot és kolostort, a középkori romanika és gótika különleges emlékét, amely Mátyás király óta a Szent Vér ereklyéjét is őrzi. Körmöcbányán nagyon szép a Szent Katalin templom. A templom környékéről nagyon szép kilátás nyílik a körülötte elterülő városra és a környék hegyeire és dombjaira. Selmecbánya részben a bányász akadémiájáról híres, amelynek jogutóda ma Sopronban található. A város szintén dombra épült, az egész belváros is gyakorlatilag egy domboldalon terül el.

A kirándulás utolsó napján találkoztunk Mons. Orosch János érsek úrral, aki ajándékot is adott a kispapoknak és az elöljáró atyáknak. Pozsonyba érkeztünk, ahol a Szent Márton székesegyházat néztük meg először. Külön élményvolt, hogy a kriptát és a tornyot is megnézhettük, ahol a kilátás lenyűgöző volt. Aztán rektor úr kalauzolásában megnézhettük a város fontos épületei. Pozsony egy nagyszerű élő város ahol sok lehetőség kínálkozik az odalátogató előtt.

Utunk vége felé Bacsfa-Szentantalra látogattunk. A búcsújáró hely kegyképét egy csodás esemény után ajándékozta Liszkai Márton fogadalomból a templomnak, amely 1715-ben négy napon át többször is véres könnyeket hullatott.

Kirándulásunk végén Felsőszeliben nagyszerű vendéglátásban volt részünk. Való igaz, a mozgalmas kirándulás végén megállhattunk egyik kispapunk szülőfalujában. Családias hangulatban tudtuk a napot zárni a finom vacsorával, melyért köszönet Ákos testvérünknek és családjának, valamint a plébánosnak.

Néhány jellemző mondat a kispapoktól:

Mindig jó, ha van miként közelebb kerülni egymáshoz.

Nagyszerű volt a lelkes, életvidám idegen vezetőnk, Irénke néni, aki sokat mesélt nekünk a deáki templomról.

Talán Nyitra volt az egész utunk során, ami a leginkább megragadott, és azt mondtam, itt érdemes nagyon jól megjegyezni mindent, amit láthatunk. Nagyon tetszett, hogy egy hatalmas II. János Pál szobor fogadott minket a székesegyház előtti téren.

Jó volt látni ezeket a helyeket. Megláthattam azt is, hogy a felvidéki testvéreket hol fogják majd egykor szentelni.

Hát nekem, kisalföldi fiúnak a bányavárosok dimbes-dombos vidéke, hogy is mondjam. Igazán megragadó! A kis bányavárosok meghittsége, ami túlmutat az alföld lapos pusztáin.

Kimondottan örültem, hogy olyan helyre is ellátogathattam ahol Szent Mártont tisztelik. Mint Szombathelyi ennek különösképpen is örültem.

Fontos volt számunkra, és valóban jó volt megismerni történelmünk egy másik részét, Felvidéket ahol szintén ott vannak a gyökereink, régi idők nagy mozgató ereje.

Fotó: Magyaros László