Homiletika 1.

A tantárgy oktatásának célja:

A hallgatók elméleti és gyakorlati felkészítése a megfelelő színvonalú egyházi beszéd (prédikáció, homília) elkészítésére és előadására. A hallgatók retorikai, stilisztikai ismereteinek bővítése (esetleg pótlása), a hatékony és korszerű igehirdetés elméleti és gyakorlati ismereteinek elsajátítása.

A tantárgy tartalma:

1. A félévi feladatok elrendezése, követelmények ismertetése, a homiletika fogalma.

2. A homiletika helye a teológiában.

3. Beszédcselekvés és beszédszituáció.

4. Az ókori pogány retorika, Quintilianus és Cicero. A keresztény igehirdetés kiaakulása

5. Igehirdetés az egyházatyák korában. A középkor szónoklata.

6. A reformáció korának igehirdetése

7. A barokk kor nagy szónokai

8. A felvilágosodás és a modern kor megváltozott egyházi szónoklata

9. A modern kor egyházi beszéde.

10. Az igehirdetés mint az egyház alapfunkciója.

11. A hallgatók, az igehirdető és az igehirdetés tárgya. Isten igéje és az igehirdetés nyelve. Korunk sajátos kívánalmai az igehirdetésben.

12. Gyakorlati óra: olvasási gyakorlat mikrofonnal és mikrofon nélkül.

13. Gyakorlati óra: Saját beszéd előadása.

Elérendő kompetenciák:

a)      Tudás: A hallgató a már meglévő egyháztörténeti és egyéb teológiai ismereteken zúl speciális ismeretanyagot szerez az általános, és különösen is az egyházi szónoklat történetéről, annak kimagasló alakjairól, korszakonkénti alakulásáról, a világi és egyházi retorika elméletéről és gyakorlatáról.

b)      Képességek: A hallgató képessé válik elméletben és gyakorlatban a kívánt témájú egyházi beszédek elkészítésére és előadására, azaz az adott témával kapcsolatos forrásgyűjtésre a beszéd megszerkesztésére, végső formába öntésére, és annak megfelelő módon történő (hangos, jól artikulált, érthető) előadására.

c)      Attitűdök: A félév során kialakul vagy megerősödik az a pozitív attitűd, amely a leendő papot az egyházi beszéd iránt jellemzi. A papság megnövekedett feladatai mellett is szükséges, hogy az igehirdetés színvonala ne csökkenjen, a modern kor követelményeinek megfeleljen, a hívek és főleg a fiatalok megnyerésére alkalmas legyen, ezért a beszédekre való készülés, az igehirdetés feladatának komolyan vétele napjainkban is a legfontosabb feladat.

d)     Autonómia és felelősség: A hallgatónak át kell éreznie azt a felelősséget, amely az igehirdető vállát a modern világban nyomja, vagyis hogy az egyre agresszívebb vizuális világban a hit továbbra is hallásból fakad, és a hit átadásában és fenntartásában kimagasló szerepe van a pap igehirdető tevékenységének. A főiskola elvégzése után „szakmai” segítséget már nem nagyon kapnak az ifjú papok az igehirdetésben, ezért a főiskolai oktatásnak kell azokat a biztos alapokat lefektetnie, amelyre egész későbbi igehirdetése épül. A hívek részéről a pap megítélésének egyik legfontosabb szempontja szónoki tevékenysége és általában verbális megnyilatkozása. Ezt a tevékenységet tehát hétről hétre a legnagyobb felelősséggel kell gyakorolnia.

Kötelező irodalom (könyvek, jegyzetek, folyóiratok):

G. Michonneau – F. Varillon: A nagy lehetőség, Bécs, 1969.

Söveges Dávid: Homiletika, én.

Ajánlott irodalom (könyvek, jegyzetek, folyóiratok):

Adamik Tamás (szerk.): Retorikai lexikon, Pozsony, 2010.

VI. Pál pápa: Evangelii nuntiandi, 1975.

Bognár Elek: A szónoklás gyakorlati tudnivalói, Bp., 1978.

Mihályfi Ákos: Az igehirdetés, Bp., 1927.

Quintilianus: Szónoklattan, Pozsony, 2007.

Somogyi Antal: Predica Verbum!, Győr, 1978.

Szent Ágoston: a keresztény tanításról, Keresztény remekírók 3., 1944.