Vida Attila

Papnövendék, 4. évfolyam, főduktor, HÖK elnök


Egyházmegye: Kaposvári Egyházmegye
Született: Balassagyarmat (szárm. Nagyoroszi), 1990. március 23.
Plébánia: Szent Miklós Plébánia (Nagyoroszi)

Vida Attila vagyok, 1990. március 23-án láttam meg a napvilágot, Balassagyarmaton. Nagyorosziban, a Börzsöny hegység északkeleti lábánál nőttem fel, szüleim középső gyermekeként. Hálával és szeretettel gondolok vissza és említem meg gyermekkorom egyik meghatározó helyszíneként Horpácsot, mely nem csupán a Mikszáth-novellák születésének, hanem az Istennel való első találkozásaimnak is helyszíne volt. Nagyon sok időt töltöttem – főleg nyaranta – nagymamánál, aki megtanított „beszélgetni” Jézussal, mindig csodálkozva néztem az ő mély, bensőséges Istenkapcsolatát. Gyermekként, kiskamaszként sokat és szívesen ministráltam otthon, Nagyorosziban. Akkori plébánosom, Tarnai Imre bácsi hiteles, mindenkit szerető élete, magatartása hatalmas példakép volt számomra.

Általános iskolai tanulmányaim befejezése után Balassagyarmaton a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Középiskolában cukrász szakképesítést – mert magával ragadott az alkotás, a kreativitás kibontakoztatásának lehetősége – szereztem, majd Vácon a piaristáknál érettségiztem. Középiskolás-, fiatal felnőttkori éveim alatt tagja voltam a Balassagyarmati Színkörnek, több tanéven keresztül foglalkoztam a pataki Szent Ambrus Katolikus Általános Iskolában Színjátszó kör vezetésével és élve az akkori szakképzési lehetőségekkel, Gyermek-, és Ifjúsági felügyelő bizonyítványt szereztem. Nyári szabadidőmet szívesen töltöttem halmozottan sérült gyerekek, fiatalok táboroztatásával. Ezen alkalmakon keresztül is éreztem az Isten hívását a papságra, a megszentelt életre, viszont elhessegettem magamtól a gondolatot mivel abszolút nem tartottam magam alkalmasnak.

Néhány évet a cukrász szakmában töltöttem, először Balassagyarmaton, majd egy hónapos olaszországi tanulmányút után, Dunakeszin saját cukrászdát nyitottunk a barátnőmmel.

Ezen időszak alatt jött a végső felismerés, hogy az Úristen valóban papnak hív. Nagyon furcsa érzés volt, amikor ott térdelt mellettem a barátnőm és én azért imádkoztam, hogy Isten segítsen rendezni a sorainkat, az elválásunkat. Minden kapcsolatból való kilépés fájdalmas és mindkét fél sérül, mégis azt érzem, hogy életem legboldogabb szakítása volt az az akkori. Éreztem, hogy szabad lettem, szabad az Istenre, szabad Krisztus követésére, a tanítvánnyá válásra. Azt hiszem kevesen vannak azok, akik a szakítás után a templomba mennek imádkozni, hálát adni, magasztalni az Istent.

2016 tavaszán jelentkeztem területileg illetékes megyés főpásztoromnál Dr. Beer Miklós püspök atyánál, aki felvett kispapjai közé. Az első évet a Váci Egyházmegye Propedeutikus Szemináriumában töltöttem Kismaroson a ciszterci nővérek monostorának területén, ahonnét hivatásomban megerősödve, Püspök Úr döntése alapján az Esztergomi Érseki Papnevelő Intézetben folytattam a tanulmányaimat. Negyedév elején, 2020-ban, saját elhatározásomból eljöttem a szemináriumból. Személyes beszélgetésben, váci székhelyén kértem megyés főpásztoromat, hogy adjon lehetőséget, hogy kiszakadjak egy kicsit a szemináriumi légkörből, eltöltsek egy szabadévet, de ő kérésemet elutasította.

Ezt követően elkezdetem kutakodni az után, hogy mi másra hívhat az Isten? Mit szeretne az életemmel? Lehet, hogy mégsem hívott meg a szolgálatra, csak én értettem félre? Mivel korábban is tevékenykedtem már szociális, pedagógiai területen elvégeztem egy Pedagógiai Asszisztens és egy Gyermek-és Ifjúsági Coach képzést, valamint munkát vállaltam az esztergomi Babits Mihály Általános Iskolában és részmunkaidőben dolgoztam a Mária Iskolatestvérek Tanodájában, ahol korábban papnövendékként már önkénteskedtem a szemináriumi évek alatt. Mindkét közeget – a kollégákkal és a diákokkal is nagyon jó volt a kapcsolatom – nagyon szerettem, viszont éreztem, hogy valami mégis hiányzik az életemből, más az amire az Isten hív.

Varga László püspök atyával folytatott beszélgetéseim, levélváltásaim után kértem püspök atyát, hogy vegyen fel a kaposvári egyházmegye papnövendékei közé. Nagy örömmel kezdtem meg a 2022/23-as tanévet a Brenner János Hittudományi Főiskolán és a Győri Szeminárium falai között.

Eseménynaptár -
2024. május

Intézményünk

A Brenner János Hittudományi Főiskola a Nyugat-Dunántúl egyik legrégebbi egyházi felsőoktatási intézménye, fenntartója a Győri Egyházmegye. A régióban a hitéleti, hittudományi, egyházzenei képzések és továbbképzések szellemi központja.

Főiskolánk legfontosabb küldetésének tartja a papnövendékek és a hitoktatók képzését. Célunk nemzedékről nemzedékre átörökíteni, hogy az Isten titka felé nyitott emberi gondolkodás logikus, szép, értelmes és igaz.

Főiskola Papnevelő Intézet Kollégiumok