Egyházmegye: Szombathelyi Egyházmegye
Született: Szantmárnémeti (RO), 1994. április 25.
Plébánia: Székesegyházi Plébánia (Szatmárnémeti /RO/)
Gyermekkorom meghatározó volt hivatásom alakulásában, hiszen Isten jelenlétét éreztem folyamatosan. Ezért köszönetet kell mondanom szüleimnek, akik vallásos életre neveltek és mindig segítettek az Isten útján járni. Kicsi koromtól fontos volt számomra, hogy templomba járjak és ministráljak. Szerettem ministrálni, mert ott úgy éreztem, hogy teljes vagyok. A „Hám János” Római Katolikus Teológiai Líceum tanulója voltam, itt a jezsuita atyák segítettek a hivatás keresésében. Érettségi után felvételt nyertem a kolozsvári Babes Bolyai Tudományegyetem Teológia Karára. Didaktikus teológiát és szociális munkát tanultam. Három év teológia után mélyebbé vált az Istennel való kapcsolatom. Tanulmányaim után, elfogadtam a felajánlott bentlakásos nevelői állást a „Hám János” Iskolaközponthoz szervesen kapcsolódó Szent Alajos Konviktusban. Az ezt követő évben elkezdtem az iskolában hittant is tanítani. Mindemellett mégis éreztem magamban egy belső nyugtalanságot, úgy éreztem, nem vagyok a helyemen és Isten többet vár el tőlem. Tanulmányaim során megismerhettem a különböző zarándok helyeket. Sokat olvastam az El Camino zarándoklatról. Elhatároztam, hogy végig gyalogolok Santiagoba. 2019 nyarán sikerült teljesítenem. Az út során sűrűn megtapasztaltam Isten gondoskodó kegyelmét. Egyedül mentem, de soha nem voltam egyedül, folyamatosan éreztem Isten jelenlétét, egy szentírási szakasz végig kísért. „...ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz.” Ebben a szentírási részben értettem meg azt, hogy el kell kezdjem a hivatásom útját. Amikor a hivatásról kell beszéljek mindig egy szentírási kép jut eszembe, amit Ferenc pápa is hangsúlyozott a hivatások 57. világnapján. A Tibériás tó partján Jézus a vízen jár, és Péter arra kéri az Urat, hogy odamehesen hozzá. Talán a hivatásunk is ilyen, egy „vízen járás” ha nincs a tekintettünk Jézuson, könnyen elmerülünk, életünk instabillá válik. Ezért mérhetetlenül örülök annak, hogy a szeminárium kápolnájának oltárképe Krisztus királyt ábrázolja, ez eszembe juttatja, hogy ki az akire tekintenem kell, ki az akinek az útján kell járnom, ki az aki az én királyom és mesterem. A Szombathelyi Egyházmegye papnövendéke vagyok. Hálás vagyok Székely János püspök úrnak, hogy felvett a kispapok sorába. Arra kérem a kedves olvasókat, imádkozzanak értünk, imádkozzanak a jó papokért, hogy a „vízen járva” megmaradjunk a felszínen és az emberekben az Istent szolgáljuk.