Egyházmegye: Győri Egyházmegye
Született: Mosonmagyaróvár, 2000. július 1.
Plébánia: Szűz Mária Királynő és Szent Gotthárd Plébánia (Mosonmagyaróvár)
Vallásos családból származom, már egészen kis koromtól kezdve járok templomba, kezdetben nagyszüleimmel, majd szüleimmel és húgommal jártunk szentmisére. Hittanra második osztályos koromtól kezdve folyamatosan jártam. Ministrálni negyedik osztályosan kezdtem el, visszagondolva ekkor már megfogalmazódott bennem, hogy később pap szeretnék lenni. Nagyon sokat gondolkodtam rajta, mikor volt életemben először az a pont, hogy éreztem az Úr hívását, de ilyen konkrét időpontot nem tudok megadni. Az egész egy hosszú folyamat volt, melyet leginkább egy fa növekedéséhez tudnék hasonlítani. Isten elvetette bennem a hivatás magját, melyet Nagy József atya gondozott egészen 2013-ig, amikor is nyugdíjba vonult, és Bodó Zoltán atyát helyezték Magyaróvárra. Zoltán atya élete, papi szolgálata, valamint a hívek biztató szavai nagy hatással voltak hivatásom alakulására.
Nagy szerepe volt továbbá a győri bencés gimnáziumban töltött éveknek, különösképp a bencés atyáknak, akik szimpla jelenlétükkel a gimnázium és a kollégium folyosóin „láthatóvá” tették Istent számunkra.
De akár megemlíthetném a zarándoklatokat is, melyeken részt vettem. Kétszer jártam Rómában ministráns-zarándoklaton, valamint kétszer Erdélyben a csíksomlyói pünkösdi búcsún. Ezek a zarándoklatok nagy lelki élményt jelentettek számomra.
Zoltán atya javaslatára a gimnáziummal párhuzamosan felvételiztem a győri kántorképzőbe. Nagy lehetőség adódott számomra, amikor 2017-ben elvállalhattam plébániatemplomunk kántori szolgálatát. Olykor megfordult a fejemben a gondolat, mi lenne, ha nem papként, hanem kántorként szolgálnám az Urat. Amikor egy kis kétely merült fel bennem, azonnal kaptam valamilyen megerősítést „fentről”.
Negyedikes gimnazistaként már mindenki azt kérdezte tőlem, hogy hova adom be a jelentkezésem. Én legbelül már tudtam, de valamiért nem mondtam ki azt a „bűvös” mondatot. De, mint mindennek, ennek is eljött az ideje. 2019. január 31-én a legjobb barátomnak mondtam ki először, hogy „pap szeretnék lenni”. Végtelenül hálás vagyok neki a beszélgetésekért, tanácsaiért és támogatásáért. Úgy érzem, ekkor válaszoltam Isten hívására egy határozott és magabiztos „Igen”-nel. Innentől fogva már nem volt más cél. Idővel szüleimmel is beszéltünk róla, akik annak ellenére, hogy nem könnyű nekik, biztosítottak támogatásukról és elfogadták döntésemet. Így májusban beadtam jelentkezésemet a szemináriumba, amelyet Dr. Veres András megyéspüspök elfogadott, és felvett a Győri Egyházmegye papnövendékei közé.