Hitoktató mentor szakirányú továbbképzési szak - Riport

1. Honnan jutott el hozzád és a kollégáidhoz az információ a képzésről?

A Pécsi Egyházmegye Hitoktatási Irodájának vezetője küldte ki minden hitoktató számára. A levélben kiemelésre került, hogy: „A képzés elvégzése ilyen formában jelenleg az országban egyedülálló”, így elgondolkoztam rajta, mivel felkérések útján már 3. éve mentoráltam főiskolai hallgatókat, de a lelkesedésemen és a kitöltendő dokumentumokon kívül nem volt más támpontom a mentoráláshoz.

2. Miért döntöttél úgy, hogy jelentkezel Szombathelyre a hitoktató-mentor szakirányú képzésre?

A már meglévő mentorálási folyamat, a szakmai tudástár és módszertan bővítése mellett személyes indokom is volt. Három nagyon jó hitoktató barátom is jelentkezett, így az utazás jó hangulata már megalapozottnak ígérkezett. Bevallom azt is, hogy volt bennünk némi huncutság. Nem lehetett tudni, hogy a Covid hogyan befolyásolja majd a személyes jelenlétű oktatást. Alkalmanként 500 km-t utaztunk oda vissza (Pécs-Szombathely között), ezért reménykedtünk, hogy több lesz az online óra. Ez csupán néhány alkalommal valósulhatott meg, amikor például Rómából történt az oktatás.

3. Mióta vagy hitoktató? Miért döntöttél emellett a nehéz pálya mellett?

5,5 éve vagyok hitoktató, 3 éve pedig hitoktató mentor. Mindkét feladatkörbe felkérés útján léptem. Hitoktatói pályámat 2017.01.06-án, Urunk megjelenésének ünnepén kezdtem meg, mivel egy kollégám személyesen nekem akarta átadni általános iskolás diákjait 1-8. osztályig félállásban, akkor még a főiskola mellett. Mentornak szintén egy főiskolai barátom kért fel 2020 szeptemberében, a digitális oktatás alatt.

Miért döntöttem a hitoktatás mellett? Nagykanizsai származású vagyok. A korai hivatásra találásomat (18 évesen) egy hiteles és leleményes plébánosnak, Horváth Lóránt atyának köszönhetem. Az Ő ízig-vérig papsága volt rám olyan életváltoztató hatással, hogy nem csupán megtértem, de a földi okosság helyett az égit választottam (szakbővítés, a közgáz mellett felvettem nappalin a teológiát is), és úgy döntöttem, hozzá hasonlóan én is evangelizálni szeretnék, én is meg szeretném mutatni az egyház fiatalos arcát és azt, hogy a hit által mennyivel minőségibb életet tudunk élni. Ez a mélyről jövő elköteleződés és megtapasztalt bizonyosság hozott és tart a hivatásom pályáján akkor is, amikor nehéz. Mert Isten mellett türelmet, kitartást, váratlan megoldásokat, békét, örömöt és állandó újdonságokat élek meg. Nem kell egyedül dolgoznom, milliószor tapasztalom segítségét, amikor tudom, én már nem tudnám megoldani az adott helyzetet. A kedvenc hálaidézetem: „Néha csak felnézek az égre, elmosolyodom és annyit mondok, tudom, hogy te voltál Istenem, köszönöm!”

A hitoktatói pályára hiszem és tapasztaltam, hogy a Jó Isten hívott meg. Lóránt atya 2012-ben elküldött a franciaországi Taizébe, az ökumenikus ifjúsági találkozóra. Hátborzongató érzések jártak át indulás előtt. Olyan érzések voltak bennem, hogy én onnan nem fogok élve hazajutni, mégis útra akartam kelni. Utólag visszagondolva ezek a gonosz kísértései lehettek, de nem volt alaptalan. Valóban új emberként, immáron hivatásra találtan tértem haza. Ott jött a félreismerhetetlen felismerés, ahogy tanácskéréseikkel mellém szegődtek addig ismeretlen útitársaim, hogy nekem ez az életem. Ezt szeretem csinálni a hittantáborokban is. Kötetlenül együtt lenni, segíteni, ahol tudok, terelgetni azt, aki kéri és hagyja, aktívan Jézus jelenlétében lenni a mindennapokban.

Számomra a hivatásom egyben az életcélom, a személyiségem része is. Krisztust igyekszem képviselni az emberek között, nem csupán a munkahelyeimen (óvodák, iskolák, plébániák, templomaim), hanem a családomban, a baráti környezetemben és mindenhol, éppen ezért a korábban felsorolt (Isten mellett tapasztalt) tulajdonságokkal igyekszem tudatosan jelen lenni a mindennapokban. A nehézségek mellett rengeteg szépsége van a hivatásunknak. A gyerekek ölelései, őszinte megosztásai, helyes útra térítgetései, a hittantáborok, kirándulások, közösségek élményei mind-mind olyan többletek, amit semmi pénzért sem cserélnék el. És amiért 500 km-res áldozatra is képes vagyok annak érdekében, hogy minél hitelesebb, hatékonyabb és sokoldalúbb hitoktató lehessek.

4. Miért érezted úgy, hogy elvégzed a továbbképzést?

Szerettem volna érteni is ahhoz, amit csinálok, nagyobb fokú szakmai rálátást nyerni, ami sikerült is. Az itt töltött 1 év során tisztázásra kerültek kulcsfogalmak, mentorálási attitűdök, elkészítettük saját mentori folyamatterveinket, esettanulmányainkat, gyakorlatoztunk más hitoktatóknál/mentoroknál, új módszertanokat és meglátásokat tanultunk.

5. Nagy áldozatot kívánt Tőled/Tőletek, hogy ennyire távoli oktatási helyre adtátok be a jelentkezést, de vállaltátok. Hogyan sikerült beiktatni a 2-3 heti képzési napokat a munkátokba? Milyen áldozatot követelt a képzés?

Az első félévben havonta találkoztunk, az megoldható volt. A második félévre azonban kijött egy módosítás, aminek következtében villámcsapásként ért bennünket a 2 heti rendszeresség. Ez brutális megterhelést jelentett. Egy átdolgozott munkahét után autóba ülni, 250 km-t utazni, majd péntek 16 órától szombat 16/17 óráig aktívan figyelni, hazautazni, vasárnap szolgálatot teljesíteni, hétfőn kezdeni az újabb munkahetet hihetetlenül emberpróbáló volt. Mindezt úgy, hogy nem kaptunk anyagi támogatást vagy szabadságkedvezményt sem, mivel önként döntöttünk a képzés mellett, így anyagilag is nagyobb terhet jelentett, mint ahogy azt terveztük. A második félévben online óránk sem volt, úgyhogy intenzív, de tartalmas hónapok vannak a hátunk mögött. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy szakmailag és emberileg rengeteg többletet kaptunk a Brenner János Hittudományi Főiskola Szombathelyi Képzési Központjától, ezért hálával tekintünk vissza az elmúlt évre és áldjuk a Mindenhatót, aki átsegített minket rajta!

6. Miben adott többletet a képzés? Tudod-e az itt megszerzett ismereteket a jövőben kamatoztatni? Milyen terveid vannak ezzel a végzettséggel?

Ez volt az első meghirdetett év. Az „első fecskéknek” mindig nehezebb, a tanáraikkal együtt tanulnak és alakítják ki a jövőbeli követelményeket. Ennek ellenére nem éreztük „kísérleti nyúlnak” magunkat, a folyamatok harmonikusan, emberközpontúan, szakmailag magas szinten zajlottak. Az itt tanultakat folyamatosan beépítettem hitoktatói óráimba és mentori munkáimba is. A jelentkezésem után nem sokkal 2 mentoráltat is kaptam, így az itt készített mentorálási tervemet már be tudtam építeni a velük való szakmai együttműködésbe.

A képzés során részt vettünk pszichológiai önismereti teszteken és szupervízióban dr. Ritter Andrea segítségével, emellett pedagógiai módszertani képzéseken pl. dramatikus foglalkozásokon és saját fejlesztésű Bibliotréningen Gombos Ágnes tanárnővel, továbbá Varga Heddával és dr. Kürnyek Róbert atyával IKT módszertanbővítésen, élménypedagógián Köcséné dr. Szabó Ildikó tanárnővel, dr. Németh Norbert atyával Hitéleti diszciplináris képzésen és római szemléletbővítésen, Bíró Zoltán tanár úr tapasztalataival felvértezve a Speciális nevelési területű diákokról tanultunk és folyamatosan reflektáltunk önmagunkra, szakmánkra, mentoráltjainkra, óráinkra.

A jövőt tekintve mind a négyen (pécsi hitoktatók) szeretnénk szorosabbra fűzni kapcsolatainkat a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolával. A szakmai képzettségnövelés mellett befektetést is jelent számunkra ez a végzettség, mivel hallgatónként mentori díjazásban részesülünk, így néhány év alatt megtérülhetnek ráfordításaink, ami azonban ennél sokkal fontosabb az az, hogy hallgatóközpontú, friss módszertannal rendelkező szakemberek vagyunk, akik szeretnék minél zökkenőmentesebben bevezetni a tanári pályára és rávezetni saját pedagógusi útjára a most végző hitoktatókat.

Természetesen nem zárkózunk el az elől sem, hogy már aktív pedagógusokat segítsünk pedagógiai pályájukon. Ha hitoktatóról van szó, egyenes az út, ha azonban más szakos pedagógus szorul mentorálási segítségre vagy módszertani felfrissülésre, akkor egy szakos kollégájának segítségével ketten is tudjuk vállalni az ő mentorálását (szakspecifikus kérdések miatt szükséges a kooperálás), így az itt megszerzett Hitoktató-mentor végzettséget többféle módon is felhasználhatjuk.

Köszönöm a beszélgetést! Sok sikert a záróvizsgához!

Nagyon szépen köszönöm, viszont kívánom!