Kispapok a hivatásról

Urbán Alex
Papnövendék

Mit is jelent az, hogy az Isten hív valakit? Mi az, hogy papi hivatás? Nagyon nehéz erről beszélni, hiszen titokzatos dolog ez. Ha kinyitjuk a Szentírás láthatjuk, hogy amikor Jézus meghívja az apostolokat, azok elhagyják családjukat, hazájukat, felhagynak munkájukkal és a biztos jövő lehetőségével, majd a lehetőségeikhez mérten igyekszenek követni az Úr Jézust. Egy racionálisan gondolkodó ember számára mindez felfoghatatlan. Valójában viszont ez egy bensőséges, „intim” kapcsolat a Megváltóval. Ezt úgy lehetne leírni, mint valami csodálatos erőt, amely titokzatos módon az Istenhez vonz. Ez azonban nem ellenkezik az ember szabad akaratával, hiszen mindenki önként fogadja el az Isten meghívását a papságra.

Felmerülhet azonban a kérdés, hogy ki az, aki méltó egy ilyen nagy és magasztos küldetésre? Senki! Legalábbis önmagától. Isten azáltal tesz minket méltóvá, hogy kiválaszt, amikor papnak, esetleg szerzetesnek hív. Bűnösök vagyunk, akárcsak mindenki más. Számtalanszor elárultuk Jézust, elbuktuk, de Isten nem a mi hibáinkra/botlásainkra összpontosít, hiszen a mi Istenünk irgalmas, jóságos, szerető Isten. Jó, de mégis „hogyan hívhat meg Isten valakit, aki annyira tökéletlen, mint én”, merülhet fel a kérdés egy döntés előtt álló fiatalban. A válasz nagyon egyszerű: Isten azt hív meg, akit csak akar. Jól rámutat erre Sámuel első könyve: Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet (1Sam 16,7), vagy, ahogy Izajás mondta amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim a ti gondolataitoknál (Iz 55,9).

  *   *   *  

A hivatás, mint tudjuk, ajándék az Istentől. Ajándék, amit minden ember megkap, hogy építhesse az Isten országát. A hivatás nem pusztán egy feladat, vagy nehézség, amit az Úr a kiváltságosaknak ad, hanem egy lehetőség, ami teljessé teszi az életünket. Az Istenért odaadott élet ugyanis nem veszik el, hanem benne teljesedik ki, bontakozik ki, és hoz gyümölcsöt. Komoly elhatározás szükséges a meghívottak részéről, hogy ezt az ajándékot nehézségeivel és kegyelmeivel együtt elfogadjuk, és legjobban teljesítsünk.

A meghívott ember, tehát minden ember, pótolhatatlan. A feladatát csak az láthatja el, akire bízták. Ezáltal az emberi méltóságunk az Istentől kapott kegyelmekben, és lehetőségekben rejlik, amit nyitott füllel, és méginkább nyitott szívvel kell hallgassunk, hogy életünkkel építhessük, gondozhassuk az Isten országát itt a földön, és majd halálunk után is.

Szantner Tamás
Papnövendék
  *   *   *  

Szalay Márton László
Papnövendék

A magyar és a legtöbb európai nyelvben is a „hivatás” a „hív” szóból ered. Hivatása tehát annak van, akit valamire hívnak. De ki? Keresztényként a válasz nem meglepő. És Isten mire hív minket? Elsősorban az örök életre. A mennyek országába, a kezdettől fogva nekünk készíttetett országba. Isten népébe. A Szentháromság szeretet-közösségébe. Ami az életformát illeti, néhányakat családba, másokat pedig arra, hogy egyedül Őneki szenteljék magukat. Vannak, akiket embertársaik szolgálatára is hív: az orvosi és a tanári hivatás méltán van a legszebbek között számontartva. A papi hivatás pedig a legnagyobb ajándék, amit itt a földön kaphattam. 

A hivatásra – amint a szóban is benne van – Isten nem kényszerít, hanem hív minket. Ha a hivatást elfogadtuk, abból küldetés lesz. Milyen érdekes: a köznyelvben a hívás és a küldés ellentétes cselekvést jelöl, Isten azonban hív és küld egyszerre. „Az Isten küld, testvéreim, tinéktek” – írja Sík Sándor. Én is így foglalnám össze a hivatás lényegét: Isten, hív és küld, testvéreimért. 

     
     
     
     

Utoljára módosítva: 2023. 09. 30. 08:20

Eseménynaptár -
2024. november

Intézményünk

A Brenner János Hittudományi Főiskola a Nyugat-Dunántúl egyik legrégebbi egyházi felsőoktatási intézménye, fenntartója a Győri Egyházmegye. A régióban a hitéleti, hittudományi, egyházzenei képzések és továbbképzések szellemi központja.

Főiskolánk legfontosabb küldetésének tartja a papnövendékek és a hitoktatók képzését. Célunk nemzedékről nemzedékre átörökíteni, hogy az Isten titka felé nyitott emberi gondolkodás logikus, szép, értelmes és igaz.

Főiskola Papnevelő Intézet Kollégiumok