Egyházmegye: Győri Egyházmegye
Született: Kapuvár, 1993. június 11.
Plébánia: Szent Anna Plébánia (Kapuvár)
Diakónusszentelés: Győr, 2023, június 17.
Meghallani, megérteni és döntést hozni, vagyis követni a hívó szót.
Meghallani.
Bár katolikus általános iskolába jártam Kapuváron, győri középiskolai éveim alatt alább hagyott a szent lendület. Egyetemi tanulmányaim elején új „lökést” adott, amikor barátaimmal egyik szombat este úgy döntöttünk, megnézzük Kapuváron az adventi gyertyagyújtással egybekötött szentmisét. Biztosan szép műsor lesz, meg talán egy kis forraltbort is osztanak a végén - gondoltuk. Így indultunk el aznap este a templomba. A méltó módon bemutatott szentmise, a meghitt előadás, a templom csendessége, nyugalma megfogott.
Akkortájt a győri Széchenyi István Egyetemen töltöttem 1. félévemet gazdasági szakon, azóta már közgazdászként végeztem ott, és a kezdet meglehetősen eseménydús volt, sűrű mindennapokkal, programbeosztással. Kiszakadni a mindennapokból, testünk és szellemünk mellett heti 1 órát szánni a lelki dimenzióra is – vonzóvá vált. Az elkövetkező vasárnapokon újra és újra ott voltam a szentmiséken.
Megérteni.
Sokszor ugyan halljuk az Isteni szót, mégis azt mondjuk: nem értem, mit akar most jelenteni az én életemben. Ezek az aggályok általában „miért?” kérdések formájában csapódnak le bennünk. Miért olyan hívogató a szentmise? Miért is érdekel ez az egész igazából?
Két év kellett, hogy kimondjam: ez az a pálya, amivel foglalkozni szeretnék. Ilyenkor aztán megindul egy belső harc, ami pro és kontra hozza az érveket: egyik pillanatban mindazt, ami csábító és vonzó, a másik pillanatban pedig mindazokat a lemondásokat, amik vele járnak.
Radó Tamás atya – kapuvári plébános – nagy szerepet játszott a döntésemben. Az ő személyes példája és életvezetése szerethetővé tette számomra a papi életet.
Követni.
Azon túl, hogy meghallottam, magamba fogadva megértettem, nem maradt más, mint örömmel kövessem a hívó szót. A valódi boldogságot csak akkor tudjuk igazán megélni a mindennapokban, ha a Jóisten által kigondolt helyünkön vagyunk, ez pedig nem mást jelent, mint kamatoztatni a Tőle kapott talentumainkat, tehetségeinket, adottságainkat.
A boldogság keresésének útján, tehát emberi létünk során pedig mindannyiunk célja a keresztény élethivatásunkat – akár az Egyházban, akár a világi életben – meghallani, megérteni és követni, vagyis megvalósítani, igazi Krisztus-követőkké válni.
Hat év a képzési időnk, de ez segít abban, hogy belülről meg tudjunk változni, mert vallom azt, hogy csak az tud másokat Istenhez vezetni, másokban változást előidézni, aki maga is képes arra, hogy megváltozzon. A felkészülésünk a szemináriumban történik, ahol elsajátíthatjuk azt a lelkületet és azokat az ismereteket, amelyek elengedhetetlenek számunkra majdani lelkipásztori működésünk során.
Bármely életpályát is választjuk, az igazi cél az, hogy tudjunk valóban elköteleződni, örömmel végezni szolgálatunkat, és ezáltal megtalálhatjuk benne a boldogságunkat. Mert ha megtaláljuk benne a boldogságunkat, akkor lesz egyfajta belső békességünk is. Békességünk, amit a világ nem tud elvenni tőlünk.