1998-ban születtem Sopronban, hitüket gyakorló, vallásos és szerető családi környezetben nőttem fel. Iskolába is itt jártam: az alapokat a Hunyadi János Evangélikus Általános Iskola és Óvoda német tagozatán sajátítottam el, hogy középiskolai tanulmányaimat a Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégium német nemzetiségi tagozatán folytathassam, ahol 2017-ben érettségiztem. Ezt követően kezdtem felsőfokú tanulmányaimat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, történelem alapszakos hallgatóként, majd muzeológiára specializálódtam. Egyetemi beiratkozásommal egyidőben felvételt nyertem az ELTE Eötvös József Collegium Történész műhelyébe, az alapszakos bölcsészdiplomámat 2020 nyarán kaptam kézbe.

Általános iskola második osztályától kezdve rendszeresen ministráltam a lakóhelyem szerinti Szent Mihály és Szentlélek templomokban, de emellett más soproni plébániákkal is volt kapcsolatom, valamint a szociális otthonban bemutatott szentmiséken is szolgálhattam. Lehetőségem volt több zarándoklaton is részt venni; a papi hivatás lehetőségéről való komoly gondolkodást is egy ilyen búcsújáráshoz tudom kötni. Tagja lehettem plébániai ifjúsági közösségnek is, így vehettem részt a 2017-es Krakkói Ifjúsági Világtalálkozón.

A fővárosban folytatott egyetemi tanulmányaim alatt a lehetőségeimhez mérten igyekeztem kivenni a részemet a soproni Városplébánia életéből. A már korábban megismert vonzó papi életutak és példák mellett sokat jelentett számomra, hogy az egyetemi éveim alatt egy akolitus, egy diakónus és egy újmisés pap plébániai működésén keresztül közelebbről is ráláthattam a papságra és az addig vezető útra. Vallásom gyakorlását Budapesten sem függesztettem fel, elsősorban a jezsuiták, a ferencesek és a ciszterciek templomait látogattam. Továbbá megismerkedtem a katolikus egyetemi lelkészség történetének feldolgozása során ennek a rétegpasztorációnak a sajátosságaival is.

Érettségi után nem jelentkeztem egyből a szemináriumba, amit utólag jó döntésnek látok, hálás vagyok azoknak a papoknak, akik ezt tanácsolták és mindvégig támogattak az útkeresésben. A felsőoktatásban töltött idő alatt a hivatásom keresése korántsem szünetelt, úgy érzem, hogy sokkal inkább letisztázódott, hogy Isten mire hív és megerősödött bennem a vágy, hogy a Győri Egyházmegye papjaként, legjobb tudásom szerint szolgáljam Istent és embertársaimat.