„Legyen a magyar Egyház a hidak építője és a párbeszéd előmozdítója!” – mondta Ferenc pápa 2021-es budapesti látogatása során.
A híd mint vallási és kulturális jelkép évezredek óta jelen van az emberek mindennapjaiban; elegendő az ókori Róma pontifexeire, vagy épp a Transatlantic együttes 2001-es albumának címadó dalára, a Bridge Across Foreverre gondolni. Hidat építeni – átvitt vallási, tudományos vagy (pop)kulturális értelemben – mindig egyet jelent a kapcsolatépítéssel és - teremtéssel. A párbeszédre való nyitottság az Egyház katolicitásából is következik, amely egyszerre jelenti a térbeli és az időbeli egyetemességet, de az ember által létrehozott értékekre való nyitottságot is. Ahogy a II. Vatikáni zsinat atyái megfogalmazták: „Ez az Isten népét ékesítő egyetemesség magának az Úrnak ajándéka, s ennek révén a katolikus Egyház hathatósan és szünet nélkül arra törekszik, hogy az egész emberiséget összes javaival a fő, Krisztus alatt, az ő Lelkének egységében foglalja újra össze” (LG 13).
XVI. Benedek pápa megnyilatkozásaiban – amint arra Török Csaba rámutat – tetten érhető a „nagy” és a „kis” kultúra szétválasztása. Utóbbi alatt a mindennapi élethez köthető „plebejuskultúrát” érthetjük, míg előbbi a művészetek és tudományok világát jelöli, amelyben az örök Igazság felragyog. Bár az úgynevezett „kis” kultúrának is jut szerep a világgal folytatatott dialógusban, mégis a „nagy” kultúra lesz az a terep, ahol a hit kibontakozhat.1 Az Igazság munkatársainak a feladata tehát az, hogy a „nagy” kultúra világában szolgálva mozdítsák elő az új evangelizációt.
***
A Szentatyával való második magyarországi találkozás alkalmából örömmel adjuk közre a Brenner János Hittudományi Főiskola tanulmánykötetét, bízva abban, hogy szerény munkánkkal bekapcsolódhatunk a vallások, tudományterületek és kultúrák közötti „hídépítés” munkájába.
Vlaj Márk
1 Vö. Török Csaba: A kultúrák Lelke, Új Ember, Budapest, 2013, 108skk.
Utoljára módosítva: 2023. 10. 06. 14:23