„Sapienti sat…” – talán Plautusnak ezek a Perzsa című vígjátékából vett szavai jutnak az olvasó eszébe, ha kezébe veszi a győri Brenner János Hittudományi Főiskola idei tanulmánykötetét és megnézi annak tartalomjegyzékét. „Dictum sapienti sat est” – mondja Sagaristio a komédiában, azaz a bölcsnek elegendőek az elmondottak, neki nincs szüksége bővebb magyarázatra, további fejtegetésekre, utasításokra, neki ennyi is megteszi.
Az idei tanulmánykötet igen széles spektrumot ad, amely hűen tükrözi az intézményben folyó színes, változatos tudományos munkát. Teológiai, filozófiai, pedagógiai, egyházjogi, egyháztörténeti és egyházzenei témákban született tanulmányokat olvashatnak az érdeklődők. A tanulmánykötet megszületésében résztvevő írók mind-mind arra törekedtek, hogy szakterületüknek vagy érdeklődési körüknek egy részletét, egy lényeges, vagy számukra különösen is fontos szegletét a lehető legalaposabban és legrészletesebben bemutassák. Nyilván lehetetlen vállalkozás egy témát a maga teljességében kibontani egy tanulmányban, hiszen ennek a műfajnak szűkösek a keretei. Inkább az iránytű szerepét töltik be; megmutatják a kereső olvasónak, hogy milyen irányba kell haladnia ahhoz, hogy az adott területen célba érjen. Azt akarja, hogy az olvasó, azaz az utazó úgy vegye kezébe ezt a kötetet, mint egy térképet vagy mint egy iránytűt, egy olyan eszközt, amely segítségévé válhat, hogy kitűzött céljához elérjen. És a bölcsnek ennyi elegendő. Vagy túl elitista lenne ez a megfogalmazás?
Plautus szavait kérdőjellel is elláthatjuk. „Sapienti sat?” Valóban ért ennyiből is az olvasó? Vagy úgy is kérdezhetnénk: egy ilyen apró kóstoló is elég (amennyiben a latin sapiens, bölcs, a sapere, azaz ízlelni, kóstolni igéből származik)? Nem, egy kóstolóval senki nem lakik jól, még egy gourmet sem, viszont utóbbinak egy amuse-bouche is elég, hogy eldöntse, van-e értelme folytatni a lakomát, vagy jobb asztalt bontani. A tanulmánykötet egyfelől halvány visszfénye akar lenni a szerzők kemény, áldozatos munkájának, amelyet szakterületükön végeznek, másfelől kedvcsináló kíván lenni, amely arra csábítja olvasóit, hogy az adott témában tovább keressenek, kutassanak.
Kinek szól hát ez a kötet? Ha a címben szereplő idézetet vesszük alapul, akkor csak a „bölcseknek”. Ám ahogyan azt Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátékából is tudjuk: „A bolond bölcsnek tartja magát, de a bölcs tudja magáról, hogy bolond”. Címzettjei tehát azok a „bolondok” lehetnek, akik elég bölcsek ahhoz, hogy megfelelő módon forgassák? Úgy fogalmaznám át a címben szereplő gondolatot, hogy olyan olvasóknak íródott, akiknek a leírtak elegendőek ahhoz, hogy tudják, merre induljanak tovább a tanulmányok olvasása után és elégtelen azoknak, akik úgy érzik, hogy a kötet olvasása nekik elegendő.
A Brenner János Hittudományi Főiskola idei tanulmánykötete tehát számos érdeklődő olvasónak lehet segítség, érdekesség vagy élvezetes olvasmány. Tudást összegző, látókört tágító és ismeretterjesztő írások gyűjteménye kíván lenni. Sokak „iránytűjévé” akar válni, egy olyan kötetté, amely messzebbre akarja vezetni olvasóit, sőt, bátorítani akarja őket újabb horizontok felfedezésére.
Vlaj Márk
szerkesztő
Utoljára módosítva: 2023. 10. 06. 14:28