Kirchknopf Gergely

III. évfolyam
Kirchknopf Gergely
Szombathelyi Egyházmegye
Szombathelyi Főplébánia, Jézus Szíve (Zárda) templom

1993-ban születtem Szombathelyen, keresztény családban. Édesapám mérnökként dolgozik, édesanyám kisgyermeknevelőként, mindketten Szombathelyen. Van egy bátyám, aki családjával szintén Szombathelyen él. Gyermekkorom óta fontos szerepet töltött be az életemben a hit. Szüleim hangsúlyozták, hogy a hit, a család és a tanulás a legfontosabb az életem akkori szakaszában, ezután jönnek csak a hobbik.

Általános iskolai tanulmányaimat Szombathelyen végeztem. Az itteni hittanórák építettek az otthoni nevelésem alapjaira. Az általános iskola végén tudtam, hogy mérnöki pálya felé van érdeklődésem, de nem akartam elszakadni a hittől, ezért a szombathelyi Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnáziumban folytattam tanulmányaimat és 2012-ben ott is érettségiztem. Sokat gondolkodtam azon, hogy hol is folytassam tanulmányaimat a gimnázium után, de ekkor még nem merült fel bennem a papi hivatás gondolata. Így kerültem végül Győrbe, a Széchényi István Egyetemre, ahol, mint mérnökinformatikus kezdtem meg a tanulmányaimat. Az informatika azóta is fontos része az életemnek. Közel öt évet jártam az egyetemre, mely idő alatt a győri Szent László Katolikus Szakkollégiumban laktam.

Ezidőtájt már felmerültek bennem olyan gondolatok, hogy egy adott szituációt én a pap helyében hogyan kezelnék, de sokáig nem vettem ezeket komolyan. Egyik alkalommal viszont az egyik kollégiumi előadáson mondta egy atya, hogy gondolkodjunk el azon, itt vagyunk többen, különböző területről. Választottunk egy hivatást, de tudjuk-e azt élethivatás szerűen végezni? Át tudjuk-e adni magunkat teljesen úgy, hogy a hitünk is megmaradjon és gyarapodjon? Ez volt az a pillanat, amikor komolyan elgondolkodtam, hogy mi is a célja az életemnek, mi a tényleges hivatásom. Ez a gondolat, ez az emlék azóta is megvan bennem. Azon az estén átgondoltam a dolgot. Eszembe jutottak azok a gondolkodások, mikor a pap helyébe képzeltem magam. És ami nagyon fontos volt, hogy ez az elhivatottság még reggel is megmaradt - és azóta is. Ekkor tudtam, hogy igent kell mondanom Isten hívására. Ezt megbeszéltem a kollégiumi lelkésszel, majd hétvégén, mikor hazamentem az otthoni lelkiatyámmal is.

A következő nagy feladat az volt, hogy a családomnak is elmondjam. Nem mondom, hogy nem döbbentek meg a hír hallatára, viszont biztosítottak támogatásukról, ami ma is sokat jelent számomra. Ennek az igennek a kimondása is már több éve történt, de azóta sokak biztosítottak támogatásukról: rokonok, barátok, ismerősök.

A felvételi elbeszélgetés egy másik örömöt is rejtett azon kívül, hogy felvettek, ugyanis Istennek hála az előző évekhez képest többen jelentkeztünk, és mindegyikünket fel is vették. A teológiai tanulmányaimat szintén Győrben végzem, így lényegében csak átköltöztem a Duna másik oldalára.

A szemináriumi évek alatt igyekszek felkészülni azokra a feladatokra, melyeket Isten szán nekem. Célom, hogy minél több testvéremet elvezessem a Krisztusban való egységre, az örök életre.

Neptun oktatóknak

Neptun hallgatóknak

Alapítvány

ado1szazalek kisebb

KEHOP

Ez a weboldal a felhasználói élmény optimalizálása érdekében sütiket használ.