Kelemen Dávid

III. évfolyam
Kelemen Dávid
Győri Egyházmegye
Sopronkövesdi Római Katolikus Plébánia

A Győri Egyházmegye harmadéves papnövendéke vagyok, történész doktorjelölt. Gyermekkorom óta Sopronkövesden élek. Családomban vallásos nevelést kaptam; a szüleim már kisgyermek koromban elvittek a templomba, a szentmisékre, és nagyszüleim is jó példával jártak elöl. Sokat szolgáltam az oltárnál, nemcsak vasárnap, hanem hétköznapokon is. Már ekkor felmerült bennem a papi hivatás gondolata – ez azonban, mint utólag kiderült, kérészéletű fellángolás volt. Az érettségi után a továbbtanulás mellett döntöttem, és beadtam jelentkezésemet a Pécsi Tudományegyetem történész szakára. Az egyetemi évek alatt hívő fiatalokat ismertem meg. A katolikus kollégium és az egyetemi hittan hatására komolyabban gondolkodtam a vallásról, mint gyermekkoromban. Időközben elvégeztem a kántorképző tanfolyamot, amely ugyancsak elindította bennem azt a gondolatot, hogyan lehetek még jobban a közösség szolgálatára.

Ezután már nem csak megszokásból, hanem tudatosan vállaltam, hogy római katolikus vagyok. Ettől kezdve jobban érdekelt a szentmise, és arra törekedtem, hogy felfedezzem, elmélyítsem és fenntartsam az Istennel való kapcsolatot. Ekkor úgy éreztem, kántorként, egyháztörténettel is foglalkozó történészként is tudom szolgálni Istent és az Egyházat. Az egyházközség életéből aktívabban vettem ki a részem. A Plébániai Tanácsadó Testület tagjaként és a fíliák kántoraként egyre erősebb késztetést éreztem arra, hogy ez nem elég, többet kell tennem. Hogy ez a „több” mit jelent, milyen formában valósítható meg, és mi felel meg leginkább személyiségemnek és lelki alkatomnak, még nem tudtam. Hiszem és vallom: mindenki kapott talentumot, és mindenkinek kötelessége ezeket a talentumokat képességeinek és a körülményeknek megfelelően kamatoztatni. Meg kell találnia azt az utat, amelyen Isten segítségével papként, szerzetesként vagy világi hívőként előre haladva képes szolgálni, szavaival, tetteivel és mindenekelőtt szeretetével.

2015-ben több jelet is felismerni véltem a papság mellett, amelyeket az isteni Gondviselésnek tulajdonítottam. Éreztem, többet kell tennem, csak azt nem tudtam, mikor és hogyan. Önkéntelenül is arra gondoltam, mit hoz a jövő. Hiszen az áldozópapság Szent Ignác szerint a legnagyobb megtiszteltetés, ami embernek juthat. Vajon alkalmas vagyok-e arra, hogy a rám bízott feladatot teljesítsem? A papság ugyanis nagy felkészültséget igényel, és nagy felelősséggel jár. A mai modern, felgyorsult világ kihívásai, a közösség vezetésének örömei és gondjai egész embert kívánnak. Isten segítő kegyelmében bízva jelentkeztem az egyházmegye papnövendékei közé. Köszönöm megyés főpásztorom és elöljáróim megértését, bizalmát és támogatását!

Hálás vagyok, hogy Isten megérintett és megszólított, hogy a nehéz helyzetekben is megtapasztalhattam segítő kegyelmét.

Neptun oktatóknak

Neptun hallgatóknak

Alapítvány

ado1szazalek kisebb

KEHOP

Ez a weboldal a felhasználói élmény optimalizálása érdekében sütiket használ.