Patocskai Gergely

II. évfolyam
Patocskai Gergely
Győri Egyházmegye
Szent Júdás Tádé templom, Sopron

Patocskai Gergelynek hívnak. 1999-ben születtem Sopronban. Nagycsaládból származom, hatan vagyunk testvérek. Egy mélyen hívő családból jöttem, ahol nagyon fontos volt, hogy Isten törvényei szerint éljünk. A családom életében nagyon fontos az esti ima. A vasárnapi misén és ebéden kívül ez volt, ami még nagyon összetartotta a családot. Minden este elimádkoztunk egy tized rózsafüzért és még pár imádságot és úgy éreztük nem volt teljes a nap, ha ezt nem tettük meg. Szüleim nagyon jó példát mutattak nekem, hogyan is kell keresztény módon élni. A soproni domonkosokhoz jártunk a családdal szentmisére. Az ottani atyák nagyon nagy hatással voltak a lelki életemre. Sok hiteles papi példát láttam. A domonkosoknál gyóntam először, és ott voltam elsőáldozó. Szentestéken mindig szerepeltem a pásztorjátékokban. Kiskoromban Dióssi Kornél OP atya terelgetett a papi hivatás felé, pedig ekkor még nem gondoltam arra, hogy pap legyek. Sok időt szánt rám és egyengette az utamat Isten felé. Ötödikes, vagy hatodikos voltam, amikor legelőször felmerült a papi hivatás gondolata. Ekkor éreztem meg, hogy az Isten papnak hív, de ekkor még nem tudtam kimondani az igent, csak ledöbbentem. Nyolcadikos voltam, amikor már nemcsak a vasárnapi szentmisékre jártam el, hanem hétköznap is járultam az Oltáriszentséghez és gyakrabban mentem gyónni. Ekkor gondolkoztam el komolyan a papi hivatáson. Bérmálkozásom is egy plusz megerősítés volt, hogy nekem ezen az úton kell járnom. Ebben az időszakban volt, hogy többször elutaztunk a családommal Sümegre, részt venni Barsi Balázs atya miséjén, akinek prédikációit nagy szeretettel hallgattuk. Nagy szeretetet éreztem Isten felől Balázs atyán keresztül, így hát elhatároztam, hogy pap szeretnék lenni. Tizedikes koromban elmentem Győrbe a szemináriumi nyílt napra. Itt is olyan erősen megtapasztaltam az Isten szeretetét, hogy úgy éreztem, nekem a győri szemináriumba kell jönnöm. A következő két évben is eljöttem nyílt napra, és úgy döntöttem érettségi után egyből beadom a jelentkezésem. Hivatásom formálódásában nagy szerepet játszott a soproni örökimádó kápolna, ahova bármikor bemehettem imádni az Urat. Nagyon nagy lehetőség volt ez, amit igyekeztem kihasználni. Nagyon fontosak vagyunk Jézusnak, aki azt szeretné, hogy minél több időt szenteljünk az Ő imádásának. Lehet, hogy sok minden más van, amit tudnánk csinálni, de Ő ezt a lemondást várja tőlünk, hogy ezáltal igazán csak rá vágyjunk. Nagyon fontos a befogadó figyelem Máriához hasonlóan, aki odaült Jézushoz és hallgatta Őt, hogy így tudjunk tevékenykedni az Úr dicsőségére. Számomra a szentségimádásban vált nyilvánvalóvá, hogy az imádság egy személyes kapcsolat, és hogy Jézus tényleg jelen van az Oltáriszentségben számunkra. Bátorítok mindenkit, hogy legalább napi fél órát beszélgessen az Úrral, aki nagyon kíváncsi mindenkire, aki nem vágyik másra, minthogy önmagunkat adjuk neki.  Úgy gondolom a papi hivatás egy nagyon nehéz út, ami sok küzdelemmel, de sok örömmel is jár.

Neptun oktatóknak

Neptun hallgatóknak

Alapítvány

ado1szazalek kisebb

KEHOP

Ez a weboldal a felhasználói élmény optimalizálása érdekében sütiket használ.