Licz Csaba Zsolt

II. évfolyam
Licz Csaba Zsolt
Győri Egyházmegye
Szent József Plébánia, Halmi

1983. június 6-án születtem a partiumi Szatmárnémetiben, a jelenlegi Erdély határain belülről. Az általános iskolát egy tőle 30 km-re fekvő községben, Halmiban végeztem el, mivel ott nevelkedtem. Középiskolai tanulmányaimat Szatmáron, a Hám János Római Katolikus Iskolaközpontban teljesítettem.

A papi hivatás kegyelmét 14-15 évesen ismertem fel magamban. Az ember mindig eltervezi a jövőjét, hogy autószerelő, asztalos stb. lesz. Alapvetően családos ember szerettem volna lenni, de az életem másképpen alakult. Érezve, hogy Isten szolgálatára hív, igyekeztem eleget tenni akaratának. Kamasz koromban megtudtam, hogy nagymamám vallásos asszony volt, aki sokat imádkozott. Hiszem, hogy az ő imája is közrejátszott hivatásomban, de nem utolsó sorban édesanyámé, aki betegségében értem ajánlotta fel szenvedését. Hálás vagyok az Istennek, hogy hívő családban nőhettem fel. Fiatal fiúként egyre többet ministráltam a templomban. Emlékszem, versenyeztem a fiúkkal az osztályban, hogy ki jár többet szentmisére; iskola helyett Isten került az első helyre az életemben. Az akkori plébánosom élete nagyon vonzó lett a számomra. Szépen egybegyűjtötte a fiatalokat, és foglalkozott velük; de ez nem merült ki a hittanórák megtartásával, hanem más alkalommal is szívesen fogadott minket. Az ő papi identitása annyira hatással volt rám, hogy azt mondtam: „Én így akarok élni, teljesen Istennek”. Katolikus középiskolában – természetesen – spirituálisunk is volt, vele beszélgetve egyre jobban éreztem azt, hogy tényleg ez az én utam. Ezután az életem gyökeres fordulatot vett. A gimnázium utolsó évében találkoztam egy ferences szerzetessel, aki lelkigyakorlatot tartott nekünk, végzősöknek, és elbeszélgettem vele szándékomról. Ekkor komolyan megérlelődött bennem a szerzetesi életforma utáni vágy. Miután 2001 augusztusában sikeres érettségi vizsgát tettem, még azon év szeptemberében jelentkeztem az Erdélyi Ferences Rendtartományba. Rendi növendékéveim alatt sokat vívódtam, hogy Isten papnak hív vagy szerzetestestvérnek.

2012-ben újra meghallottam a hívó szót, és miután közöltem szándékomat rendi elöljáróimmal, elkezdtem tanulmányaimat a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán. 2017 júniusában fejeztem be ott, és 2018 őszétől Győrben folytatom.

Számomra a papi hivatás a legmagasztosabb ajándék, ami emberrel történhet, amelyhez hasonlót nehezen tudnék mondani. Amikor egy fiatal megérzi lelkében Isten hívását, egy ellenállhatatlan érzés (hang) keríti hatalmába: „Jöjj, kövess engem”. Tudja, hogy erre a hívásra nyugodtan ráteheti egész életét és nem kell csalódnia, mert aki meghívta, az hűséges.

Hála és köszönet van a szívemben a hivatás ajándékáért. Elsősorban Istennek, utána pedig azoknak, akik mellettem álltak, és akik most is támogatnak.

Neptun oktatóknak

Neptun hallgatóknak

Alapítvány

ado1szazalek kisebb

KEHOP

Ez a weboldal a felhasználói élmény optimalizálása érdekében sütiket használ.