Kispapok

Kispapok

I. évfolyam

Bogdán Patrik Renátó

Fábián András

Flehner Péter

Kordoss Richárd

Ollé Tamás

Woditsch Péter

II. évfolyam

Bősze Gábor

Brunczvik Mátyás

Grafl Ákos

Kovács Gábor

III. évfolyam

Ézsöl Krisztián

Horváth Csaba

Járfás Ádám

Patocskai Gergely

Pohnert Dávid

Rákos József

IV. évfolyam

Bodorkós Áron

Gulyás Vilmos

Hencz Márton

Kelemen Dávid

Kirchknopf Gergely

Palatinus Kristóf

Szántó Adrián

Tillinger Zoltán István

Vigh Balázs Zsolt

V. évfolyam

Licz Csaba Zsolt

VI. évfolyam

Simon Dávid

Bősze Gábor

I. évfolyam
Bősze Gábor
Győri Egyházmegye
Szent István Plébánia, Szakony

Bősze Gábor vagyok, a Győri Egyházmegye elsőéves papnövendéke. 1995. február 3-án születtem, családommal egy apró faluban, Szakonyban élek. Általános és középiskolai tanulmányaimat a közeli Csepregben végeztem. 2013-ban érettségiztem a Nádasdy Tamás Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskolában, majd ugyanott még egy évig szakmát tanultam. A középiskola után a Budapesti Gazdasági Egyetemen pénzügy és számvitel alapszakon tanultam, majd hazatérve két évig dolgoztam a Sopronhorpácsi Közös Önkormányzati Hivatalban pénzügyi előadóként.

Nem vallásos családból származom, otthon nem kaptam vallásos nevelést, a hitet jobbára a hittanórákon és a templomban ismertem meg. Alapvetően kíváncsi természetű vagyok, ezért gyerekként mindig lelkesen jártam szentmisére, számtalan kérdés fogalmazódott meg bennem a szentmisével kapcsolatban. Nagy érdeklődéssel figyeltem a pap mozdulatait, úgy gondoltam én is ezt szeretném csinálni. A papi hivatás gondolata aztán feledésbe merült, először tanár, aztán könyvelő szerettem volna lenni. Érettségi után újra jobban éreztem a hívó szót, de akkor még nem tudtam pontosan Isten hívását érzem-e, vagy valami mást. Úgy gondoltam a középiskolában megkezdett számviteli pályát folytatom, ebben az irányban tanulok tovább, időt hagyva magamnak a döntésre.

Az egyetemi tanulmányaim alatt sok nehézségen mentem keresztül. Az idegen környezet, az oktatók magas elvárásai és a túlhajszoltság miatt eltávolodtam Istentől, az eddig számomra oly fontos vasárnapi szentmiséket is elhanyagoltam. Nagyszüleim halála azonban rádöbbentett arra, hogy rossz úton járok, és segített, hogy visszataláljak a helyes útra.

Munkába állásom után egyre több feladatot vállaltam az egyházközségben is. Először a hétköznapi szentmiséken lettem ministráns, majd később a vasárnapi szentmiséken is, egyre gyakrabban helyettesítettem a sekrestyést. Az én feladatom lett a templom reggeli nyitása és esti zárása is. Az egyházközségben vállalt feladataim lehetővé tették, hogy a korábbinál több időt töltsek a templomban, több időm legyen a csendes imádságra. A templomi szolgálat és az imádság eloszlatta kételyeimet a papi hivatás kapcsán. Ennek ellenére sokáig halogattam a döntést, mert nem éreztem magam alkalmasnak a feladatra. Hosszas vívódás és imádkozás után azonban sikerült felülkerekednem aggodalmaimon, és kértem felvételemet az egyházmegye papnövendékei közé. Bár tudom nem egyszerű papként hiteles életet élni, sok nehézséggel kell szembe nézni az évek során, mégis úgy érzem, ezt az utat kell követnem, mert Isten erre hívott.

Hálás vagyok Istennek, hogy meghívott szolgálatára és minden nehézségben támaszom volt. Szeretnék köszönetet mondani Finta József plébánosnak, és mindazoknak, akik segítettek, bátorítottak, imádkoztak értem.

Brunczvik Mátyás

I. évfolyam
Brunczvik Mátyás
Kaposvári Egyházmegye
Szent Szűz az Egyház anyja plébánia, Tusculanum - Érd

Brunczvik Mátyás vagyok, a Kaposvári Egyházmegye kispapja. Jómagam Budapesten születtem, Érd városában nőttem fel és a tusculanumi plébánián kezdődött meg hitem erősödése.

Történetem eléggé „sablonosan” kezdődött, mivel első találkozásom az Istennel még kisgyermek koromban történt, amikor elmentünk családommal a karácsonyi szentmisére. Természetesen a miséből semmit sem értettem, viszont nagyon érdekesnek tartottam, hogy a pappal együtt a ministránsok is felmehettek az oltárhoz. Ez annyira megtetszett, hogy én is elkezdtem ministrálni. A szüleimről tudni kell, hogy nem igazán voltak hívők, de miután elkezdtem szolgálni a szentmisén elkezdtek ők is járni velem együtt. Ez már ott tart, hogy édesanyám hittant oktat, édesapám pedig diakónusnak tanul.

A papság gondolata, általános iskola közepén fogalmazódott meg előszőr bennem. Ez arra vezethető vissza, hogy akkoriban különösen sok segítségre volt szükségem lelkileg, mivel termetemnél fogva nem igazán jöttem ki az akkori osztálytársaimmal. Édesanyám buzdítására imádkozni kezdtem és láss csodát a következő tanévre lett egy új osztálytársam, akivel a mai napig remek baráti kapcsolatot tartok.

Aztán elérkezett az általános iskola vége, és el kellett kezdenem azon gondolkozni, hogy hogyan tovább. Akkoriban a számítógépek világának a „függője” voltam és ebből kiindulva azt gondoltam, hogy egy olyan iskolába megyek, ahol megtanulhatok önállóbb és közösségibb életet élni. Először a pannonhalmi bencés gimnáziumra gondoltam, de oda nem vettek volna fel. Ezek után sokat tanakodtam, hogy hol lehet még hasonló iskola, de nem találtam erre a választ. Ekkor megérkezett hozzánk újév után házat szentelni a plébánosunk, Mojzer Gyuri atya. Ő mesélt nekem az esztergomi ferences gimnáziumról, amiről addig sosem hallottam, de tökéletes helynek bizonyult. Ekkor történt velem egy igen meghatározó Isten élmény, előszőr vettem igazán észre az Isteni gondviselést. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy valaki mutatja az utamat és nincsenek véletlenek. A felvételit követően fel is vettek, ami után csak ez az egy gondolat fogalmazódott meg bennem: „Ilyen nincs. Felvettek!”

Közeledve az érettségihez már felnőttesebben tudtam végig gondolni, hogy mit is akarok Sokszor meg fordult fejemben a papság gondolata. Így hát az utolsó évem félévekor, beültem a templomba és imáimban megbeszéltem az Úrral, hogy elindulok a papság irányába és ha ő ebben támogat, akkor benne bízva indulok meg ezen az úton. Az imámat követően azon kezdtem el gondolkozni, hogy melyik papnevelő intézetbe kerülök az egyházmegyém által (Székesfehérvári Egyházmegye). Ebből kiindulva a központi és az esztergomi szeminárium jöhetett szóba, de Budapest nem igazán állt közel hozzám, Esztergomban pedig már így is töltöttem négy évet. Varga László kaposvári megyéspüspök Érden tartott hajnali misét és megismerkedett a családommal. Így adódott lehetőségem felvételt kérni a Kaposvári Egyházmegye növendékei közé. Püspök atya alkalmasnak talált és a győri szemináriumba küldött, ahol szeptemberben kezdtem meg a felkészülést a papi hivatásra.

Grafl Ákos

I. évfolyam
Grafl Ákos
Győri Egyházmegye
Győr-Kisbácsa Nagyboldogasszony Plébánia

Grafl Ákos vagyok, 2000. május 27-én születtem Győrben. Családom nem vallásos, így az otthoni környezetben nem találkoztam Istennel. Nagyszüleim vittek először templomba, ikertestvéremmel együtt. Kisbácsán élünk, de mivel nagyszüleim a gyárvárosi Jézus Szíve templom mellett laktak, így ott kezdtem ministrálni óvodás koromban, Győri Imre atyánál. A templomi környezetben mindig jól éreztem magam. Már óvodásként rácsodálkoztam a szentmise szépségére, és többször elgondolkodtam azon, ha nagy leszek, akkor én is pap szeretnék lenni.

Szüleim is észrevették, hogy szívesen járok templomba, nem tiltották, de nem is örültek, ha mentem. A körülöttem élők igyekeztek lebeszélni a templomba járásról, a hitet úgy állították be, mint egy idejét múlt dolgot. Az ellenkezőjét érték el, egyre inkább megerősödött az Istennel való kapcsolatom, és úgy éreztem nekem az a feladatom, hogy a hit ajándékát továbbadjam másoknak is.

Ötödik osztályos koromig ministráltam Gyárvárosban. Kisbácsán otthonunktól nem volt messze a templom, így oda kezdtem el szentmisére járni és ministrálni. Akkori plébánosom Szuchentrunk Mihály atya örömmel vette szolgálatomat. 2013-ban Németh Gábor atya került a kisbácsai plébániára. Egyre jobban bekapcsolódtam az egyházközség életébe. Hálás vagyok a Jóistennek, hogy Kisbácsán több kiváló plébános, és káplán atya mellett teljesíthettem ministráns szolgálatot.

Gimnáziumi tanulmányaimat a győri Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpontban végeztem, ahol 2019-ben érettségiztem. Számomra kisiskolás koromtól fogva egyértelmű volt, hogy pap szeretnék lenni, mindig éreztem az Isten hívását, de erről senkinek sem beszéltem. Ahogy Jézus mondja: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket!” (Jn 15,16) Minden nap hálát adok ezért Istennek, hisz úgy érzem, nem vagyok méltó arra, hogy Őt hirdessem az embereknek, de tudom, ha az Isten akarata az, hogy ezen az úton járjak, akkor megadja a hozzá szükséges kegyelmeket.

A végső döntést 2019 tavaszán hoztam meg, elsőként akkori plébánosomnak Bognár István atyának beszéltem tervemről, hogy szeretnék jelentkezni a szemináriumba. Sokat segített, hogy bátran elinduljak a hosszú, olykor tán nehéz úton, ami a papság felé vezet. Így 2019 májusában beadtam jelentkezésemet, a győri Brenner János Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézetbe, Dr. Veres András püspök atya alkalmasnak talált, és felvett kispapjai sorába.

Kovács Gábor

I. évfolyam
Kovács Gábor
Győri Egyházmegye
Szűz Mária Királynő és Szent Gotthárd Plébánia, Mosonmagyaróvár

Kovács Gábor vagyok, a Győri Egyházmegye elsőéves papnövendéke. 2000. július 1-jén születtem Mosonmagyaróváron. Idén érettségiztem a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban. Vallásos családból származom, már egészen kis koromtól kezdve járok templomba, kezdetben nagyszüleimmel, majd szüleimmel és húgommal jártunk szentmisére. Hittanra második osztályos koromtól kezdve folyamatosan jártam. Ministrálni negyedik osztályosan kezdtem el, visszagondolva ekkor már megfogalmazódott bennem, hogy később pap szeretnék lenni. Nagyon sokat gondolkodtam rajta, mikor volt életemben először az a pont, hogy éreztem az Úr hívását, de ilyen konkrét időpontot nem tudok megadni. Az egész egy hosszú folyamat volt, melyet leginkább egy fa növekedéséhez tudnék hasonlítani. Isten elvetette bennem a hivatás magját, melyet Nagy József atya gondozott egészen 2013-ig, amikor is nyugdíjba vonult, és Bodó Zoltán atyát helyezték Magyaróvárra. Zoltán atya élete, papi szolgálata, valamint a hívek biztató szavai nagy hatással voltak hivatásom alakulására.

Nagy szerepe volt továbbá a bencés gimnáziumban töltött éveknek, különösképp a bencés atyáknak, akik szimpla jelenlétükkel a gimnázium és a kollégium folyosóin „láthatóvá” tették Istent számunkra.

De akár megemlíthetném a zarándoklatokat is, melyeken részt vettem. Kétszer jártam Rómában ministráns-zarándoklaton, valamint kétszer Erdélyben a csíksomlyói pünkösdi búcsún. Ezek a zarándoklatok nagy lelki élményt jelentettek számomra.

Zoltán atya javaslatára a gimnáziummal párhuzamosan felvételiztem a győri kántorképzőbe. Nagy lehetőség adódott számomra, amikor 2017-ben elvállalhattam plébániatemplomunk kántori szolgálatát. Olykor megfordult a fejemben a gondolat, mi lenne, ha nem papként, hanem kántorként szolgálnám az Urat. Amikor egy kis kétely merült fel bennem, azonnal kaptam valamilyen megerősítést „fentről”.

Negyedikes gimnazistaként már mindenki azt kérdezte tőlem, hogy hova adom be a jelentkezésem. Én legbelül már tudtam, de valamiért nem mondtam ki azt a „bűvös” mondatot. De, mint mindennek, ennek is eljött az ideje. 2019. január 31-én a legjobb barátomnak mondtam ki először, hogy „pap szeretnék lenni”. Végtelenül hálás vagyok neki a beszélgetésekért, tanácsaiért és támogatásáért. Úgy érzem, ekkor válaszoltam Isten hívására egy határozott és magabiztos „Igen”-nel. Innentől fogva már nem volt más cél. Idővel szüleimmel is beszéltünk róla, akik annak ellenére, hogy nem könnyű nekik, biztosítottak támogatásukról és elfogadták döntésemet. Így májusban beadtam jelentkezésemet a szemináriumba, amelyet Dr. Veres András megyéspüspök elfogadott, és felvett a Győri Egyházmegye papnövendékei közé.

Neptun oktatóknak

Neptun hallgatóknak

Alapítvány

ado1szazalek kisebb

KEHOP

Ez a weboldal a felhasználói élmény optimalizálása érdekében sütiket használ.